Suche
Mein Konto
Tífusz-per Neuöttingben: 97 haláleset és megkérdőjelezhető ítéletek!
Tudjon meg többet az 1950-es neuöttingi tífusz-próbáról, amelyre a mühldorfi és neuöttingi pusztító járvány miatt került sor.
Tífusz-per Neuöttingben: 97 haláleset és megkérdőjelezhető ítéletek!
Micsoda nyomasztó idő! 1948-ban Neuöttingben végzetes tífuszjárvány tombolt, amely nemcsak sok emberéletbe került, hanem messzemenő egészségpolitikai következményekkel is járt. Összesen 97 ember vesztette életét a betegségben a városban, és több mint 100 embert érintett. Ezek a súlyos események vezettek egy perhez, amelyet ma is Neuöttinger Typhus-per néven ismernek, és 1950 nyarán a traunsteini kerületi bíróságon zajlottak le. Felmerült a sürgető kérdés: a járványt az egyének hanyag magatartása okozta vagy elősegítette? Az Innsalzach24 arról számol be A vádlottak között öten ültek a vádlottak padján, köztük Dr. Horst Schmidt, az akkori tisztiorvos és számos más önkormányzati tisztviselő.
A vád 97 esetben gondatlanságból elkövetett emberölés volt. A járványnak pusztító hatásai voltak Neuöttingben: 1946-ban és 1948-ban összesen 1500 ember betegedett meg, ami 134 halálos áldozatot követelt. Számos intézkedés történt a tífusz terjedésének megállítására; Átmenetileg bezárták az iskolákat, betiltották a táncrendezvényeket, a lakosságra pedig külön magatartási szabályok vonatkoztak. A tífusz fekálisan-orálisan terjed, gyakran szennyezett élelmiszerrel vagy vízzel. Már 1948 júniusában 600 megbetegedést és 30 halálesetet regisztráltak, ami riasztotta a hatóságokat. A terjedés megakadályozása érdekében a szomszédos Mühldorf városrészben is leállították a táncmûveleteket.
A folyamat és következményei
Magán a perben, amely rávilágított az egészség és a felelősség ellentétes érdekeire, Dr. Schmidtet végül felmentették. Bár itt is kiderült, hogy a csapvíz nagyobb klórozása segíthetett volna megfékezni a járványt, minden vádlottat felmentettek. A szakemberek komoly intő jelnek minősítették az eseményeket az ország teljes vízellátására. A tükör további információkat nyújt az akkori körülményekhez.
A járvány pusztító következményeire válaszul ötéves tervet indítottak Neuötting vízellátásának és szennyvízelvezetésének javítására. A cél egyértelmű volt: a múlt hibáinak megismétlése és a lakosság egészségének védelme.
A történelmi kontextus
A probléma dimenzióinak jobb megértése érdekében érdemes egy pillantást vetni az előzményekre. A tífusz a 19. században terjedt el, de igazi orvosi fejlődés a kórokozó azonosításában csak a 20. század elején következett be. A koncentrációs táborokban a náci korszak alatti életkörülmények tovább rontották a helyzetet, mivel az orvosi ellátás szándékosan rossz volt. Az olyan áldozatok, mint Victor Baeyens, megtapasztalták a járványok kegyetlen valóságát a táborokban, ahol a körülmények egy „kis Bergen Belsenhez” hasonlítottak. Az UKE részletes tájékoztatást nyújt a tífusz és a nem higiénikus életkörülmények összefüggéseiről.
Dermesztő történelmi lecke ez, amely megmutatja, hogy társadalmunk mennyire kiszolgáltatott lehet a járványokkal szemben, és milyen felelősség nehezedik a közegészségügyi hatóságok vállán. Ebben az értelemben remélhető, hogy tanulunk a múltból, és folyamatosan erősítjük egészségügyi infrastruktúránkat, hogy elkerüljük az ilyen tragikus eseteket a jövőben.