Saint Deodatus Mühldorfban: Az ereklyeszakértő értékes maradványokat ment meg!
2025. december 23-án a Mühldorf am Inn a Szent Miklós-templomban található Szent Deodatus teljes ereklyéjének restaurálásáról számol be.

Saint Deodatus Mühldorfban: Az ereklyeszakértő értékes maradványokat ment meg!
Szent Deodatus: Egy ereklye visszatér a dicsőségbe
A mühldorfi Szent Miklós-templomban jelenleg nagymértékben restaurálják Szent Deodatus ritka, egész testére kiterjedő ereklyéjét. Reinhard Zehntner, a neves restaurátor és ereklyetartó ereklyekészítő vállalta azt a kényes feladatot, hogy megtisztítsa ezt az évszázados ereklyét és helyreállítsa eredeti állapotát. A Sebastian-oltár üvegszentélyében látható Saint Deodatus eseménydús története a Róma melletti katakombákig nyúlik vissza.
Deodatus nemcsak katakomba-omlást élt túl, hanem a Szent Miklós plébániatemplom tetőzetének drámai beomlását is 1768-ban. A szent csontjait 1745-ben Salzburgon keresztül Mühldorfba szállították, ahol azóta is tisztelik őket. Ennek az ereklyének a gondozásában azonban furcsa események is történtek. Az 1950-es években az ereklyét véletlenül olyan nők tisztították meg, akik a kehely „szent földjét” kosznak tekintették, és kidobták.
Vallási kincsek és történeteik
Az ereklyekereskedelem virágzó üzlet volt a középkorban. Mint a weboldal habsburger.net Állítólag az ereklyék kereskedelmét gyakran adományozásnak vagy lopásnak álcázták. Az ereklyetisztelet hatása óriási volt: nemcsak a vallási identitást erősítette, hanem zarándokokat és gazdasági tevékenységet is vonzott.
Az ereklyék felkutatása azonban etikai aggályokat is felvetett. A hamisítványok széles körben elterjedtek, és gyakran az ereklyék értékét tudó klerikusok voltak a főszereplők a kereskedelemben. Az árképzés nehéz volt az összehasonlítható értékek hiánya miatt, és gyakran csillagászati összegeket kértek az ereklyékért. Példa erre, hogy Szent Antal csontjait a kora középkorban aranyra értékelték.
A kézművesség remekműve
Szent Deodatus ereklyéjének elkészítése számos kihívás elé állítja Zehntnert. A felújítás során az ereklyét a sekrestyében őrizték a szentélyével együtt, ahol egy ideig feledésbe merült. Faférgek fertőzték meg a szentélyt, ami szükségessé tette a nitrogénfertőtlenítést. Zehntner, aki több mint 40 éven át a müncheni műemléki hivatalnál dolgozott, és intenzíven foglalkozott a vallásos népművészettel, különleges technikákkal tisztítja és restaurálja az ereklyét.
Külön kiemelendőek azok a kis gyöngyök, amelyek Deodatus ujjainak és lábujjainak hegyét díszítik – ez az egyedülálló tulajdonság, amely még értékesebbé teszi az ereklyét. Zehntner az altöttingi kolostorasszonyoktól tanulta az ereklyék elhelyezésének művészetét, és azóta a restaurálás terén szerzett hírnevet.
Zehntner a restaurálás mellett a Mühldorfi Múzeumban kiállításokon és interaktív tablókon is dolgozott, hogy érthetővé tegye az ereklyék kultuszát. Ez a mélyen gyökerező hagyomány nemcsak az emberek hiedelmeit mutatja be, hanem az istentisztelet és a gazdaság közötti történelmi kapcsolatot is. Egy olyan időszakban, amikor az ereklyék továbbra is kulturális tárgyakként és az identitás szimbólumaiként léteznek, a hit és az üzlet közötti egyensúly egyre fontosabbá válik.
Összefoglalva, Szent Deodatus ereklyéje nemcsak a történelem lenyűgöző darabja, hanem bepillantást enged a középkori spiritualitás és gazdasági érdekek bonyolult kapcsolataiba is. A helyreállítás nemcsak szépíteni fogja az ereklyét, hanem segít felhívni a figyelmet az ilyen szent tárgyak értékére és jelentőségére.